Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy ez még mozi. A vászon maradt, de a történet már a nyolc asztalról szól.
2022 óta
Amit a nézőtérből megtartottunk
A gépészfülke ma raktár, a régi plakáttartók a folyosón lógnak, üresen. A vászon a helyén maradt, mert levenni nehezebb lett volna, mint hagyni.
A székeket nem lehetett megmenteni, de a padlót igen: ugyanaz a linóleum van az asztalok alatt, mint amin egykor a nézők tapsoltak.
Öten dolgozunk itt, egyikünk húsz évig szedte a jegyet ugyanebben a teremben.
Öt ember
A teljes csapat, egy volt jegyszedővel.
Negyven vendég
Ennyit enged be a terem egy estére.
Nyolc asztal
Saját lámpával, saját ritmussal.
A stáblistából
Ami sosem kerül le róla
A leosztás leosztás marad: nincs felirat arról, hogy bárki nyerne vagy veszítene forintban.
A zseton a pénztártól indul, és oda is tér vissza — aki egyet hazavinne, annak ez lenne az utolsó előadása nálunk.
Éjfél után csak azoknak nyitjuk ki az ajtót, akiket ismerünk, vagy akik előtte becsengettek telefonon.
Tizennyolc év alatt zárva marad a függöny
Emögött egy egykori mozi terme várja a vendégeket: nyolc asztal, egy vászon dísznek, semmiféle vetítés. Csak felnőtteknek szól, a nyitástól az utolsó felvonásig.
